James Hawes (Slow Horses) rendező egy szép, visszafogott filmet készített egy kevésbé ismert témáról. Az Egy élet főhőse Nicholas Winton - Nicky (Anthony Hopkins, Johnny Flynn), 1938-ban érkezik Prágába, hogy segítsen egy helyi önkéntes szervezetnek az adminisztrációs feladatok ellátásában. Amikor egy terepszemlén szembesül a menedékhelyeken élő gyermekek nyomorúságos életkörülményeivel elhatározza, hogy segíteni fog nekik, hogy az Egyesült Királyságba jussanak.
Angol film lévén az Egy élet nem operál nagy hollywoodi megoldásokkal, ami az egyik nagy erénye az alkotásnak. Egyszerűen mutatja be a szereplőket és az eseményeket, szépen építkezik, hogy a végén egy érzelmesebb, de ízléses lezárással engedje útjára a nézőket. Jó néha olyan Holocaust témájához kapcsolódó filmet látni, ami nem csak a szörnyűségekre koncentrál, hanem bemutatja, hogy igenis vannak elfeledett vagy fel nem fedezett hősök, akik dacolva - akár az észérvekkel is - véghez visznek valami igazán felemelő és maradandó dolgot.
A színészválasztás pazarul sikerült: Anthony Hopkins ismét emlékezetes alakítást nyújt, a démonaival és bűntudatával küzdő idős ember szerepében. Egy szemrebbenése elárul mindent belső vívódásairól, hogy nem tudja elengedni a múltat, és élete alkonyához érve úgy érzi tehetett volna többet is. Ezzel állítja párhuzamba a múlt eseményeit, ahol a fiatal NIckyt Johnny Flynn személyesíti meg. Az ő szemén keresztül betekintést nyerhetünk abba az emberfeletti munkába, amit 1938-1939 között vitt véghez. Johnny Flynn kellő érzékenységgel, de mégis visszafogottan formálja meg a fiatal Nickyt, emiatt a néző már az első percben megkedveli, mivel végtelenül pozitív kisugárzással rendelkezik. Akit még kiemelnék a színészgárdából az a Nicky anyját játszó Helena Bonham Carter. A színésznő most sem hazudtolja meg magát, ha színészi munkáról van szó ő mindig 120%-ot nyújt.
Összességében azt mondanám, hogy James Hawes jó munkát végzett filmjével, mivel betekintést nyerhetünk a történelem egy kevésbé ismert szegmensébe, és megismerhetünk egy rendkívüli élettörténetet. Nicholas Winton 2 év alatt több gyermeket mentett meg, mint amennyi túlélte a II. világháborúban a haláltáborokat, mindezt úgy hogy ezt a tényt nem osztotta meg sokáig senkivel. Közel 50 év telt el mire napvilágot látott az a sok dokumentum, amit féltve őrizgetett egy aktatáskában, és újabb 35 év kellett hozzá, hogy valaki ebből egy filmet készítsen.
Hazai bemutató: 2024. február 15.
Forrás és fotó: Forum Hungary
