A film Barbara Albert rendezésében Julia Franck - Die Mittagsfrau regényének adaptációja. A regény 2007-ben jelent meg és hamar bestsellerré vált, több mint egymillió példányban kelt el világszerte. Bár története megterhelő és komor, mégis a karakterek sokszínűségét bemutatóan, főként pszichológiailag elgondolkodtató témákban és a korszellem bemutatásában erős és fenntartja a figyelmet.

A történet középpontjában egy zsidó származású lány áll, Helene aki nővérével Marthaval egy kis németországi faluban él az 1900-as évek elején. Édesapjukat elvesztik az első világháborúban, 4 fiú testvérük pedig, nem sokkal születésük után hal meg. Édesanyjuk a veszteségek hatására az őrület határán lavírozva tengeti napjait, nem tud gondoskodó anyja lenni az életben maradt lányainak és ellátni az otthoni teendőit. A testvérpár nagyon életrevaló és érdekli őket az orvoslás tudománya, szeretnének ez irányban továbbtanulni, de ezt sem az anyagi, sem a családi helyzetük nem teszi ezt lehetővé.

A lányok ebben a kilátástalan helyzetben bukkanak rá, nagynénjük Fanny levelére, akivel, mint egy utolsó mentsvárként felveszik a kapcsolatot, és Berlinbe költöznek hozzá. Fanny egy új perspektívát nyit meg a lányok előtt, a felhőtlen városi létet, a sziporkázó éjszakai életet, füstös tánctérrel és harsány jazz muzsikával átitatva. A nagyvilági dáma, hamar szerez munkát a szorgalmas Helenének egy gyógyszerész mellé gyakornokként, míg Martha az akkori korszellem szerint tiltott szerelmével egy nővel Leontinnel tölti minden idejét.

Helene 19 éves korában megismerkedik Carlal, akivel hamar egymásba szeretnek. Azonban egy tragédia hamar véget vet kibontakozó románcuknak. Helene leteszi az érettségit és nővérnek áll, de a veszteség érzése utáni mély depresszióból nem tud kilábalni. Wilhelm, a kórház egyik betege, kitartóan ostromolja a lányt, és hamar házassági ajánlatot tesz neki: eltörli a lány zsidó származását és német papírokat, új nevet ad neki, ha Helena hozzámegy feleségül. A lány vonakodva, de egy biztonságosabb élet reményében belemegy az ajánlatba és megköttetik a házasság. Sajnos az öröm nem tart sokáig, Wilhelmen eluralkodik erőszakos természete, és nem kíméli Helenát, folyamatosan bántalmazza lelkileg és fizikálisan. A lány teherbe esik és ezzel szinte egy időben beköszönt a második világháború.

Wilhelm munkára hivatkozva, elhagyja feleségét és fiát, Helenának egyedül kell helyt állnia. A fiatal anyuka visszamegy a kórházba dolgozni és fiát a szomszédokra bízza. Lelkileg nehezen birkózik meg a terhekkel, testileg pedig az állandó kórházi robotolás emészti fel. A nácik térhódításának köszönhetően, az antiszemitizmus egyre jobban érezhető, és Helene félelemben él, nehogy kitudódjon egykori származása. Fia a kis Peter túlságosan is a zord Wilhelmre emlékezteti, és nehezen tud a depresszió és kiégés határán az anyai feladataira koncentrálni. A fegyverletétel napján drasztikus döntésre szánja el magát, és a jövőre vonatkozó tervében már csak ő egyedül szerepel.

A film nagyon sok morális kérdést feszeget. Kiválóan rávilágít a nők társadalmi helyzetére, és a családi szerepükre a háborúk kíméletlen időszakában a veszteségek közepette. A korszak számára, eddig idegen karaktert, az önálló, tanulni és dolgozni akaró nőt mutatja be, akinek nem prioritás a családalapítás, maximumim kényszer szülte helyzet, annál előrébb való számára a függetlenség és helytállás az élet minden területén a biztonságos egzisztencia megteremtése egy bizonytalan időszakban.

Hangsúlyt kapnak a mentális betegségek Helene és Martha édesanyjának állapota miatt, és azoknak örökölhetősége lányaira nézve. Vajon saját döntéseik irányítják a lányok életét, vagy az örökölték anyjuk pszichés zavarait és ez, ami fogékonnyá teszi őket egyes döntéseikre? Van olyan ember, aki nem sérült a háború okozta szörnyűségekben, vagy ha nincs, akkor mindenki továbbadja valamilyen formában a következő generációnak azt, amit elszenvedett?

A filmben kevesebb hangsúlyt kap a gyermek, Peter helyzete, gyermek- és kamaszkora, traumái, ami a könyvben jobban előtérbe kerülnek és ezáltal újabb kérdéseket generálnak az anyai szerepekről, azoknak kötelezőségéről, és a szabad döntésekről. Peter sorsának kibontása talán a film egyetlen hiányossága.

Erőssége, hogy a nők társadalmi elnyomása mellett betekinthetünk egészen közelről egy házasság struktúrájába, Helene és Wilhelm kapcsolatán keresztül, a családon belüli erőszak formáiba. Hogyan kezeli a férfi tulajdonaként a nőt, új nevet, származást és jogokat adva neki, sajátítja ki teljesen és megfosztja őt ezzel minden önállóságától és törekvésétől. Egyedül Helene kitartása és akaratereje az, ami segít némileg felülírni a Wilhelm által kapott sorsot. Férje jelképezi az elnyomó német diktatúrát és azt a társadalmi beidegződést, amely gondosan elkönyveli a férfi és női szerepeket egy konzervatív és rendkívül destruktív házassági szerepkörben, ezzel egyidőben Helene azt sok ezer bántalmazott és elnyomott nőt, akik a kényszerházasságok, és a háborús erőszak áldozatául estek.

Gondolatébresztő film, amely az erkölcsi kérdéseken túl emléket állít a háborúban kitartó és erejükön felül helytálló nőknek.

A film a Szemrevaló Filmfesztivál keretében Október 20-án (vasárnap) 20:00-kor megtekinthető a Művész moziban.

Szerző: Árvai Fanni
Forrás és fotó: Szemrevaló Filmfesztivál