A harag útja magasra tette a mércét 9 évvel ezelőtt, egy igazán egyedi, látványos megoldásokkal teli történettel, egy sajátos agymenést készített George Miller. Azonban a folytatás, pontosabban az előzménytörténet - a Furiosa - az egyik legütősebb bosszútörténet az utóbbi évtizedből.
A Furiosa: Történet a Mad Maxből című film 15 év történéseit öleli fel. Az Anya Taylor-Joy által alakított főhősnőt elrabolják gyermekként a szülőföldjéről a Zöld Helyről és a Sok Anyától, az elrabló motoros banda a velejéig romlott bandavezérükhöz Dementushoz viszi őt. Furiosa a kezdeti reményekkel ellentétben nem menekül könnyen a fogvatartójától. A lány sok viszontagságon megy keresztü egy időre Halhatlan Joe kegyetlen birodalmába kerül, itt kell magát fiúnak kiadva boldogulnia. Felnőtként mikor sikerül neki megszöknie elhatározza, hogy megkeresi, hol van a biztonságot nyújtó Zöld Hely és megesküszik, hogy bosszút áll elveszett gyerekkoráért. 
Anya Taylor-Joy eddigi karrierjének egyik legerősebb alakítást nyújtja, simán megállja a helyét, mind az akciójelenetekben - amiből nincs hiány - , mind a drámai vonalon is. A színésznő elviszi az egész történetet a hátán, azzal az elképesztő bosszúvággyal, amit teljes mértékben elhiszünk, hogy őszinte tőle, hiszen Dementusnál Chris Hemsworth, aligha lehetne romlottabb gonosztevőt találni a Mad Max univerzumban. Egyik akciójelenetből ugrunk a másikba, és ez a sodró lendület jellemzi az egész film ritmusát. Mesteri a látvány a kopár sziklákkal, véget nem érő homoktengerrel és a rothadó emberi nyomor képeivel, akárcsak a Harag útjában. A forgatókönyv már a 4. rész, A Harag útja előtt megszületett a rendező fejében, de az aprólékossága miatt, vagyis az egyes karakterek háttértörténetének kidolgozása miatt váratott magára ennyit a folytatás.
A szimbólumok ismét erősek, a Mad Max posztapokaliptikus világát leginkább a Föld Bolygó utolsó óráihoz lehetne hasonlítani, amit a végletekig kizsákmányol az ember. Az állandó csatákkal és az energiahiány miatt dúló háborúkkal szintén a Földünkön tomboló zsarnokoskodó nagyhatalmakra utal George Miller. Egyedüli reménysugárként Furiosa a tisztaság és remény megtestesítőjének erős és kitartó női alakja, és a Zöld Helyen élő törzs az élhető jövő szikráját ülteti el a nézőben. Az elképesztően vad akciójelentek és zabolátlan kínzások, mind érzékeltetni akarják a véget nem érő szenvedést, ami a pusztulás utáni világra vár.
George Miller rendező, annak idején ’79-ben nagy vállalást tett, az akkor igencsak ritkának számító posztapokaliptikus zsáner behozásával. Mondhatni stílusteremtője lett a disztópikus filmjeivel a műfajnak, és nem csak a stílust teremtette meg, de Max Rockatansky karakterével Mel Gibsont is elhelyezte a nagymenők között a színészpalettán. A negyedik a The Fury Road-ot is Gibsonnal szerette volna felvenni a rendező, a feltörekvő Tom Hardy és a figyelemre méltó Charlize Theron párosa jobban beleillet a 2015-ös remekműbe, és ezzel új dimenzióba hozta a Mad Max-szériát. Ki gondolta volna, hogy az anno 350 ezer dollár költségvetésből elkészült film, még 45 évvel később is megél egy ilyen elképesztő folytatást. Hangsúlyt kaptak a nők az idei filmben is, akárcsak a 2015-ös „elődjében”. Anya Taylor-Joy bravúros főszerepe mellett, észrevehetünk egy mellékszereplőt Chris Hemsworth oldalán a magyar származású Elsa Patakyt, aki nem mellesleg a színész felesége 2010 óta a való életben. Valamint a főszereplő anyját megformáló, eddig főként modellként ismert Charlee Fraser is emlékezetes alakítást nyújt.
A film talán egyedüli gyengesége, hogy néha kibillenünk nézőként Furiosa bosszúhadjáratából és a gonosz uralkodó - Halhatlan Joe - terveit és nagyratörő monológjait hallgathatjuk hosszú perceken át. Furiosának eközben szavak helyett igéző tekintetével és a vagányságával viszi végig a filmet.
A Cannes-ban bemutatott akciófilm, egyöntetű elismerést nyert el a közönségtől és a kritikusok részéről is, szinte csak pozitív kritikával illették, és ezzel mi is egyet kell, hogy értsünk.
Szerző: Árvai Fanni
Hazai bemutató: 2024. május 23.
Forrás és fotó: InterCom
