Stephen King 1979-ben megjelent regényének filmadaptációjában Amerikát egy totalitárius rezsim uralja. A rendszer évente megrendezi A hosszú menetelés nevű eseményt, melyen három mérföld per óra sebességgel kell megállás nélkül gyalogolnia 50 fiatal férfinak. A verseny végén csak egy győztes lehet, csupán egy maradhat közülük életben. A megmérettetés nem csak fizikailag, hanem mentálisan is nagy kihívás a résztvevőknek, ahol nem biztos, hogy a legrátermettebb fog győzni, hanem az aki legállhatatosabb.
A Francis Lawrence által rendezett A hosszú menetelés egy rideg, mégis mélyen emberi disztópiába invitálja a nézőt, ahol a szenvedés dicsőségnek számít. A film egyszerre kegyetlen túlélőtörténet és lírai elmélkedés arról, mit jelent embernek maradni embertelen körülmények között. A regény ugyan közel 50 éve jelent meg (1979-ben), de mondanivalója még ma is aktuális. Tökéletesen rámutat az elnyomó hatalom és a társadalmi elvárások embertelen természetére, ahol a szabad akarat csak illúzió.
Mivel a film szinte teljes egészében a menetelés közben játszódik, a külvilág alig kap szerepet. Ez a minimalista megközelítés elsőre kockázatosnak tűnhet, de éppen ez teremti meg az állandó nyomás és fojtogató bezártság érzetét. A hosszú menetelést nem a meglepő fordulatok viszik előre, hanem a karakterek fokozatos lecsupaszítása, és az ahogy a néző egyre jobban bevonódik a szereplők helyzetébe. Lawrence nem a látványra, hanem a szereplők közötti dinamikára, az apró emberi gesztusokra, pillantásokra és csendekre épít. A kameramunka gyakran szorosan követi a színészeket amitől a néző is úgy érzi, mintha velük gyalogolna. A hangdizájn különösen egyedi és kiemelkedő: a cipők monoton csattogása, a lélegzetek és a szél susogása egyfajta hipnotikus állapotba ringatják a nézőt. Ehhez a szuggesztív hangulathoz a Jeremiah Fraites szívszorító és egyben nyugtalanító filmzenéje tökéletesen passzol.
A hosszú menetelés igazi ereje viszont nem a technikai bravúrokban keresendő, hanem a fiatal színészek hiteles és megrendítő alakításában. Cooper Hoffman (Raymond Garraty) és David Johnsson (Peter McVries) adják a film szívét-lelkét, rajtuk keresztül értjük meg, hogy a túlélés önmagában nem elég, hanem az emberi méltóság és a remény megőrzése legalább ennyire létfontosságú. A két főszereplő mellett számos remek mellékszereplő is felvonultat a film (Garrett Wareing, Tut Nyuot, Charlie Plummer, Ben Wang, Jordan , Jordan,Gonzalez, Joshua Odjick), akiknek szintén fontos szerepe van a történet alakulásában. A versenyzők közötti kezdeti felhőtlen hangulat, és nyugalom, nagyon hamar köddéválik és a karakterek lassan levedlik felszínes maszkjaikat. A többszász mérföldes út során, szövetségek, szoros barátságok, ellenségeskedések és megrendítő vallomások váltják egymást. Ahogy versenyzők minden egyes mérföld megtételével fokozatosan közelebb kerülnek a testi és lelki összeomláshoz, úgy facsarja meg egyre jobban és jobban a néző szívét a film.
A hosszú menetelés nem egy egyszerű délutáni kikapcsolódás, mivel egyáltalán nem könnyű néznivaló. Nem csak a véres, és néhol brutális jelenetek miatt, hanem azért mert mélyen megérinti a nézőt. A hosszú menetelés nem csak az egyik legjobb Stephen King adaptáció, hanem az év eddigi legjobb filmje, amely a moziteremből való távozás után még hosszú ideig velünk marad.
Hazai bemutató: 2025. szeptember 11.
Forgalmazó: ADS Filmek
